Kegyetlen k�ny�rg�s

Sz�l, te hatalmas, er�s �ri�s,
der�kba t�r�d az �leter�s f�t,
magasba emeled a tengert,
puszt�v� teszel vir�gz� kertet,
�sszed�ntesz h�zat, templomot,
mutasd meg, mit tudsz tenni most!
Vedd magadhoz , tegy�l egyszer csod�t!
Sz�lkarodban ringasd �r�k �lomba �desany�m!
Csonkk� aszott test�b�l h�vd sz�llni a lelk�t,
ne f�jjon neki a f�ldh�z k�t�tt l�t,
ne szenvedjen, ne k�nozza tov�bb
e porh�velybe z�rt nyomor�s�g.

Hetvenkilenc �vnyi gyertyal�ng
pisl�kol, nem b�rja tov�bb.
A sors rosszabbik fel�t adta,
gyerekkor�t�l kem�ny sorsa
sz�v�be, lelk�be k�lt�z�tt.
�rl�d�tt csup�n l�t-k�vek k�z�tt.

Nap, kit istenn� tett a n�p
hozz�d is sz�l a k�ny�rg�s.
Kapd fel sugaraddal felh� magas�ba,
rep�lj�n, �gy majd nem f�j a l�ba,
nem a gyomorszor�t� �hez�s.
F�nys�rodba, mennybe menni
oda, hol nem f�j m�r semmi.

Nekem? Nekem f�jni fog. Tudom.
M�r most nagyon f�j
k�zelg� �rvas�gom, a hi�ny,
pedig m�g karomban fogom.

Nap, Sz�l! Isten �s hatalmas �ri�s!
Hallj�tok e kegyetlen k�ny�rg�st!
Im�ra kulcsol�dik most k�t k�z:
Ringass�tok hal�lba �desany�m!