Nevem: Helen Bereg

Néha verselgetek, meséket, meg egyéb dolgokat írok. Ezer éve születtem Mezőtúr városában. Öt éves voltam, mikor Fótra költöztünk, itt jártam általános iskolába. Gimnáziumi éveim már Pesthez kötődnek, méghozzá a Dózsa György gimnáziumhoz. Első verseimet is itt írtam, melyeket sokáig nem követett több. Egyetemre az ELTE Természettudományi karára jártam, programozó-matematikusként végeztem. Mikor férjemet megismertem, akkor ismét elkezdtem verselni, de csak pár vers erejéig. Meséim születésében közrejátszott két lányom cseperedő kora, mikor minden mese kevés, így kitaláltam nekik. 2006 jelentette a fordulatot. Megtalált a szerelem. Rengeteg szerelmes verset kaptam, amire persze szerelmes verssel válaszoltam. 2007 óta vagyok jelen a Napkorong Irodalmi Klub honlapján, amit szinte a kezdetektől szerkesztek, lassan egy éve pedig főszerkesztek. Meglátszik verseimen is a sok elolvasott vers hatása. Sokat fejlődtem, mellétanultam. Még csak az alapokat sajátítgatom el. Minél többet tudok, annál inkább látom, tökéletes soha nem lehet. Születhetnek jó versek, de mindenkinek jó vers nem hiszem. Ha összes versemből háromra azt mondja, majd az utókor- Ez igen! - nagyon boldog leszek valahol ott fent. Álljon itt végezetül véleményem a versről, mely lányom magyar füzetébe került be az első oldalra: A vers a nemzet nyelvének gyöngyszeme, melyet szépség és fájdalom növeszt.                                                           /  Helen Bereg / A Helen Bereg alkotói nevet a fenti mondat megalkotásakor találtam ki. Nem írhattam oda:                                                          / Móni anyukája / Már két éve különböző intenzitással dolgozom egy mesekönyvön, amely keretmesébe szövi mesés verseimet és meséimet.