Tartalom
A békapoéta
A fenyő álma
A rajztehetség
A százlábú csizmája
Csiganász
Csőr a gólya
Esőcsepp
Éjszaka
Felhőtánc
Fenn a fán
Hópihe
Itt a nyár
Katica
Mackómese
Méhecske
Pötty
Reggel
Rókabánat
ugróiskola
Vendégség
Zimankó
A békapoéta
Sóhajt a béka: brekeke!
Most verset írnom kellene
A szúnyogos csoda rétről,
Vagy a sárga pipitérről.
Mire írjam? Nádszélére?
Tündérrózsa levelére?
Mivel írjam? Nincsen tollam.
És a tintát honnan hozzam?
Megkérdezte a gólyahírt
Van-e neki toll és papír,
De az csak a fejét rázta
Virágport szórt a világra.
Elugrált a tó széléig,
Közben mondta véges-végig:
Koszorús költő lehetnék,
Ha tollat, papírt szereznék.
A gólya ott sétált éppen
Keresve az estebédet.
Békánk pont eléje tottyant
Gólyalábnál feje koppant.
Brekegve nézett felfele:
Toll, tinta, papír kellene!
Mond te hatalmas nagy madár!
Szárnyadból tollat nem adnál?
Éhes gólya hasa morgott.
Suttogva csak annyit mondott:
Itt van, megjött a vacsora!
Gólyapocak nem korog ma.
Békaköltő meghallotta,
Mit suttogott fent a gólya.
Ugrott, rohant, toccsant, koppant
Ott hagyta a gólyatollat.
Elúszott a tó mélyére,
Tündérrózsa fedezékbe
Ott brekegte örvendezve,
Ijedtségét elfeledve:
Nehéz szakma a költészet.
Ihletem - Jaj! - elenyészett.
Nem írok csak énekelek,
Reggeltől estig brekegek.
A fenyő álma
Fákat hajlító szélvihar.
Függönyként repül a hó.
Lassan mindent beborít
A pelyhes, meleg takaró.
Hólepel alatt nyugalom.
Elpilled, alszik a fenyő,
Ágait törzséhez szorítja.
Csendesen szuszog az erdő.
Néha meg-megrezzen
Csodás álmában az ág,
Azt képzeli, lekerül róla
a hóból szőtt fehér kabát.
Csillogó gömbök, cukor,
Hó helyett villogó fény,
Boldog gyerekarcok pírja,
Színes papírban ajándék.
Csillagszóró pattogó fénye
Elvarázsolja a szobát.
Szenteste melegében
Együtt énekel a család.
Álmában ága megremeg,
Mindig felébreszti a vágy.
Levelein mosoly csillan.
Így alszik tavaszig tovább.
A rajztehetség
Pöttöm, gombóc lányka, csak egy falat,
Kezében színes zsírkréta, pont hat.
Nem tudja rázárni apró kezét.
Némelyik padlón koppanva zenél,
Mikor a frissen meszelt falhoz lép.
Szalad alkalmi vásznon a kréta
Kék a felhő és piros a répa,
Zöld a falevél és sárga a ház.
Barna cserép a tetőn, és csodás
Fehér égen ívelő szivárvány.
Mosoly csillan szája szögletén.
Elégedett. A mű teljesen kész.
Ajtónyitásra keze megrezzen.
Anya kukkant be: Mit csinálsz Kincsem?
Ártatlan szemmel néz: Én? Semmitsem.
Megijed. Mi lesz? Mit szól majd anya?
Nem falra kell festeni, papírra!
Gyorsan bebújik az asztal alá.
Előveszi ismét a zsírkrétát,
S összefirkálja az asztal alját.
Körbenéz, lassan kikukucskál.
Nem messze hőtárolós kályha áll.
Nicsak! Mekkora üres felület!
Ide mennyi érdekes képet festhet,
Kit elér a rajzolási ihlet.
Oda mászik, s bár meleg a kályha,
Kicsi kezével értőn próbálja
Milyen sima az alkalmi vászon..
Ráfest egy csodás piros virágot
És egy szép sárga pöttyöt is rányom.
Mielőtt elkészülne a nagy kép
Anya sietve a szobába lép.
Leguggol, karját kitárja felé:
Már repül is a kis rajztehetség
Feledve a festés nehézségét.
A százlábú csizmája
Százlábúnak lába száz.
Mind a száz jár mezítláb.
Csisszen-csosszan szaporáz,
Itt bök, ott szúr, amott fáj.
Elkelne már a cipő!
Kopogtat a zord idő.
Fagyosan ver az eső,
Hóbundát ölt a mező.
Őszre összegyűlt a pénz
Száz csizmára való épp.
Nem messze élt a cipész
Csak két bükkfával odébb.
Százlábú kopp bekopog
Kívánságba belefog:
Csizma kéne nem is sok
Ötven bal és ötven jobb.
Vállalom - szólt a cipész -
Pont száz hónap múlva kész,
Egy nappal sem hamarébb.
Akkor gyere s hozd a pénzt.
Százlábúnak lába száz.
Csizma nélkül, mezítláb
Csisszen-csosszan szaporáz,
Itt bök, ott szúr, amott fáj.
Csiganász
Gondolt egyet Csiga Zsiga
Elmenne egy nagy lagziba,
Azaz hasán csúszna, mászna.
Erről szóljon most a fáma.
Ahogy Zsiga kigondolta,
Már jött is a hírharsona,
Világra szóló mulatság,
Esküvői bál, csiganász.
Harsonáján hajnal fújja,
Erdő, mező zengve zúgja:
Visszhangzik már hegyen-völgyön
Esküvő lesz csütörtökön.
Csiga Robi és Katinka
Hívnak mindenkit lagziba.
Az erdei nagytisztáson
Lesz hajnalig dínom-dánom.
Nagy sürgés van a pagonyban
Ki él, mozog ágat hordja,
Csiganászház épül, szépül,
Ágakra zöld levél kerül.
Padlóját avar borítja,
Tüzelőt medve aprítja,
Függönyét pók szövi szépre,
Várják már a víg násznépet.
Csusszan is apraja-nagyja,
Gyülekezik az udvarban.
Sáska Pál adja a zenét,
Kondérban zubog az ebéd.
Friss levélbe csavart gomba,
Avarból töltött káposzta,
Virágporból sütött pite.
Nem maradt éhes senki se.
Estefelé kis Katinka
Talpát fájón megsimítja,
Robi viszi menyasszonyát
Megpihenni avar alá.
A násznépet nem zavarta,
Mi folyik lent az avarban,
Vígan ropták a csápolót
Csiga tappancs alá valót.
Zsiga közben egyre csúszik
El is ért már a nagy útig.
Talpa sajgott, fájt a háta,
Vágyva nézett a tisztásra.
Esti fények megigézték,
Elvesztette fent a lépést,
Gurult a lejtőn lefele,
Ki látta rohant előle.
Mikor kábán körbe nézett
Nem találta a násznépet.
Bizony azok elcsusszantak
Ijedtükben elinaltak.
Avarban Robi s Katinka
Egymást ölelve aludtak.
Mikor reggel előmásztak
Csak Zsiga csigát találtak.
Így lett vége hegyen-völgyön
Csiganásznak csütörtökön.
Csőr a gólya
Lápon sétált Csőr a gólya.
Vonzotta a békanóta,
Ebédre kongató zene:
Breke-breke berekeke.
Hosszú lábán nagyot lépett,
Majd mustrálta a vidéket.
Nyakát körbe tekergette
Jobbra balra kémlelgetve.
Ahogy ott várt egyik lábán,
Tündérrózsán békalány állt.
Rózsaszirom víztükrében
Magát szépítgette éppen.
Csőr vágyakozva figyelte
Virágos lett a jókedve.
Meg se rezzent, meg se moccant.
Éhes gyomra nagyot korrant.
Békalány is meghallotta,
Mit zenél a pocaknóta:
Édes gyönyörű kis béka!
Kérlek szépen, légy enyém ma!
Éhemet csillapítsd kérlek!
Gyere! Meghívlak ebédre!
Úgy vágyom a közelséged!
Elvarázsolt zöld szépséged.
De hiába mondta, mondta,
Szép zenéjét duruzsolva.
Hiába udvarolt, mesélt,
Nem jött közelebb az ebéd.
Kapta csőrét Csőr a gólya
Bemérte, hogy hol a rózsa.
Hamm bekaplak! Ezt gondolta,
De csőre a semmit fogta.
Békalány elúszott messze.
Onnan brekegte nevetve:
Breke-breke brekeke.
Gólyaebéd nem leszek!
Éhkoppot evett a gólya.
Hiába szólt békanóta.
Hosszú lábán ellépkedett,
Láp szélén búsan kelepelt.
Kelep-kelep, cudar világ!
Még a láp is sötét, sivár!
Csúfolódó békanépség!
A pocakom marja éhség!
Várjatok csak gaz zsiványok!
Holnap elhúzom nótátok!
Kinevetitek éhségem!
Ezt a pimasz merészséget!
Széttárta hatalmas szárnyát,
Elrepült levegő hátán.
Azóta senki nem látta.
Ha nem hiszed, járj utána.
Esőcsepp
Felhőházban esőcsepp
Felhőajtó-kilincsen
Csimpaszkodik rég.
Felhőkilincs nem mozdul
Esőcsepp már dúlva fúl:
Engedj régiség!
Megbánod, ha nem engedsz!
Rozsdássá teszem nyelved.
Könyörögsz te még!
Felhőanyó mosolyog,
Esőcseppnek odaszól:
Szépen kérhetnéd!
Kimennék, ha lehetne.
Felhőanyó! Engedj le!
Földre hullanék.
Éjszaka
Csillagos éjszaka fénye
Holdruha ráncain csillan.
Fellegek ménese lépdel,
Hold szeme mérgesen villan.
Csillagos éjszaka árnya
Pajkosan táncol az égen,
Játszik a Hold sugarával,
Ráül a Föld peremére.
Csillagos éjszaka fénye
Elveszik függönyöd árnyán.
Két szemed égi sötétje
Álomra koppan a párnán.
Felhőtánc
Hajnali égen felhőtánc,
két kicsi felhő táncot jár.
Habruha fodrán szellőlány,
pirkadat pírján ébred már.
Csillagok fénye ellobban,
két kicsi felhő vígan van.
Táncuk az égre rákoppan
Napanyó nézi morcosan.
Fenn a fán
Sárgarigó fenn a fán, fenn a fán
fészket rakott hajdanán, hajdanán.
Sásból, nádból szőtte, fonta,
vízzel, sárral tapasztotta.
Rigófészek palota, palota
rigóleány kell oda, kell oda.
Piros csőrű, sárga tollú,
barna szemű, búgó hangú.
Messze száll a trillala, trillala
rigóének dallama, dallama.
Hívogató, andalító,
leányszívet elcsábító.
Sárgarigó fenn a fán, fenn a fán
párra talált úgy biz ám, úgy biz ám.
Ékes, fényes rigófészek
ringat rigó csemetéket.
Hópihe
Hűvös a reggel fagy szele karcol
Hópihe libben orrodon landol
Nézed a pöttyöt mint olvad vízzé
Föld pora issza tél kicsi könnyét.
Jön zivatarban hullik a többi
Rőt avar színét fehérre festi
Lábad előtt már gyűlik a sok hó
Pelyhes fehérség dunyhának pont jó.
Itt a nyár
Tramm-tratamm! Itt a nyár!
Nem fázunk, brummogunk,
piros málnát lopunk! -
dörmögte Dörmögi
bundás répcelaki
táncoló medvepár.
Brumm-brumma! Jön a nyár!
Erdőben, fák alatt
madárdalt hallgat,
szerelmet brummog,
míg párja szuszog,
Dörmögi uraság.
Tramm-tratamm! Itt a nyár!
Reggel az avarban
csilingel a harmat.
Szikrázó természet
fest szivárványképet
selymes medvebundán.
Brumm-brumma! Jön a nyár!
Napsütés csiklandoz
gombóc maciorrot.
Rátüsszent Dörmögi
bundás répcelaki
pihenő medvepár.
Katica
Katicának pöttye hét.
Piros ruhán feketén
Csillog villog mind a hét,
Balra három jobbra négy.
Kora reggel tó felett
Hajnal víztükrén repked
Számolja a pöttyöket
Egy valahol elveszett.
Jobb szárnyán csak hármat lát
Szél a parton hahotáz:
Becsapott a tükörkép
Jobbra három balra négy.
Mackómese
Egyik éjjel csoda történt,
Életre kelt mind a játék.
Plüss mackó és barbibaba,
Vonat, autó és labda.
Mackó papa nyújtózkodott
Nyikorgott alatta a polc
- Hú de jó hogy feléledtem!
- Elzsibbadt már a bal kezem.
- Gyere Barbi, masszírozd meg!
Ígérem, táncolok véled.
De a baba csak fintorgott:
-Hogy képzeled te bozontos!
- Úgy gondoltad selymes kezem
- Macibundával bekenem??!!
- És, hogy én táncoljak veled??!!
- Nahát, ily szemtelenséget??!!
Maci bizony szomorkodott
Megkérte hát a vonatot:
- Gyere komám, segíts rajtam!
- Veled játszok az udvarban.
De a vonat csak pöfékelt.
- Nahát, micsoda népek!
- Kerekem kenjem bundába,
- Mikor fényes sínre vágyna??!!
Maci szomorúan nézett,
És az autóhoz lépett:
- Mercédesz, ugye segítesz?
- Az ujjamnál nagyon éget!
Az autó nem hallotta,
- Mit mondtál, mackó koma?
- Nem érek rá, ugye látod?
- Körbe járom a világot!
Már csak a labda maradt,
Ő állt némán, meg se szólalt.
A maci leült melléje,
Megsimogatta kezével.
Aztán morgolódott vele:
- Tudom, nem segítesz te se.
- Te meg tán a pöttyöd félted?
- Jól van! Hagyjuk az egészet!
És már indult volna tovább,
De a labda eléje állt.
- Miért rajtam töltöd mérged?
- Kértél tőlem segítséget?
- Már előre eldöntötted,
- Én is megtagadom tőled.
- Én szeretem a mackókat.
- Tartsd ide, had masszírozzam!
Mackónk elszégyellte magát.
Kezébe fogta a labdát,
És a labda föl-leugrált,
Megszüntette a zsibbadást.
Ezután barátok lettek,
Mindenhová együtt mentek.
Nem törődtek senki mással,
Éltek örök barátságban.
Méhecske
Sárga csíkja
Pihék ezre
Feketével
Keretezve.
A természet
Öltöztette
Eme csodás
Csíkos mezbe.
Mezőn repked
Száll a széllel
Incselkedve
A bibékkel.
Virág kelyhén
Vígan zenél
Édes, mézes
Züm-züm zenét.
Pötty
Kert mélyén hallgat a csönd.
Alszik a földön egy pötty.
Álmában szusszan,
Léptemre koppan,
Pöttyszeme reám köszön.
Sötétben fehérlő pötty
Lábamtól tovapörög.
Szél szárnyán libben,
Kapu kilincsen
Huncutul visszaköszön.
Kilincsen nevető pötty
Szél szárnyán tovapörög.
Almavirága,
Sziromcsodája,
Elszáll és nem is köszön.
Reggel
lópata koppan
port ver az éjben
ostora alszik
fent a szekéren
lópata dobban
ébred a város
hajnali fényben
száz szeme álmos
lópata koppan
pezsdül az élet
pirkadat árnya
bíboron ébred
lópata dobban
indul a reggel
felkelek én is
lópata sem kell
Rókabánat
Egyszer voltam, hol nem voltam
Hosszú farkú róka voltam.
Fehér bundám selymes fénye
Beragyogta a vidéket.
Mikor erdőben osontam,
Fától fáig lopakodtam,
Rikoltozott fent a csóka:
Vigyázzatok! Ott a róka!
Mikor réten settenkedtem
Nyuszik nevettek mellettem.
Fehér bundás, szőrös, fényes!
Nem leszek ma az ebéded!
Orrom lógott, gyomrom korgott,
Farkam sem volt már bozontos.
Gondolkodtam mit csináljak,
Mivel rejtsem el bundámat.
Próbáltam én mattá tenni,
De bizony, nem használt semmi.
Megfürödtem pocsolyában
Tiszta sár volt farkam, hátam.
Ruhát szőttem pókhálóból.
Nem látszott ki csak az orrom.
Hemperegtem falevélben,
Nem tűnt el ragyogó fényem.
Egy nap szomorkodtam éppen
Magas fűben kint a réten
Mikor tündér pottyant elém,
Megszédült a fa tetején.
Kábán emelte rám szemét.
Bennem felcsillant a remény:
Talán segít, ha megkérem
Mattá tenni fehér fényem.
Kicsi tündér! Segíts rajtam!
Fényes bundám hogy takarjam?
Tégy valami csodát kérlek!
Varázsolj rejtő színt nékem!
A tündér még mindig kábán
Kivette a varázspálcát.
Csinált két kört, ákom-bákom
Én a tündér azt kívánom:
Holnap reggel virradóra
Legyen vörös ez a róka!
Pálcáját megsuhintotta,
És tova tűnt azon nyomban.
Kétségbe esve ott álltam,
Jajj! Most aztán mit csináljak?
Inkább maradnék fehérnek!
Rejtő helyett rőt színt értett.
Ebből nem lesz nyúlpecsenye,
Éhkoppot eszek ebédre.
Azon naptól vörös fényem
Beragyogja a vidéket.
ugróiskola
járdán kocka
kréta rajza
lapos kavics
koppan rajta
első osztály
első kocka
ugrik a láb
hármat dobban
terpesz állás
dupla kocka
egy nagy ugrás
ismét dupla
perdülj-fordulj
ne nézz hátra
ugra-bugrálj
a kockára
első osztály
első kocka
kavicsot kapd
a markodba
csak így tovább
egyre-másra
még hét osztályt
iskolába
Vendégség
Mókus mama térül fordul,
Tiszta lesz a kicsi odú.
Port törölget a polcokon,
Jön Márk, a városi rokon.
Felfut, lefut, csak rohangál,
Elkészült már makkból a tál,
És még ezer mag a fákról.
Nem terem ilyet a város.
Mókus papa ámul, bámul.
Rá már csak az ital hárul.
Le is szalad az avarba,
Harmatot gyűjt a kancsóba.
Délre fordul már az óra.
Nap is hűsöl a kis tóban,
Mikor megáll lent a taxi,
Lassan ki is száll valaki.
Lompos farkú öreg mókus
Jobbra fordul, balra fordul.
Tán palotát keres szeme?
Üdvözlő tömeg kellene?
Mókus papa lefut gyorsan
Mindkét kezében kancsóval.
Megkínálja a vendéget
Jégbe hűtött harmatlével.
Körbeülik fent az asztalt,
Mókusmama kínálgatja
De a rokon csak fitymálja
Fintorogva néz a tálra.
Szégyenkezik mókus mama
Torkán akad a makkfalat.
Méregbe jön mókus papa
Jó nagyot csap az asztalra.
Szedte-vedte teremtette!
Ha idejössz vendégségbe
Akkor ne válogass komám,
Mert fejeden koppan a tál!
Meg is ijed Márk, a vendég.
Vendégségből neki elég.
Fogta magát és elszaladt,
Taxi várta a fa alatt.
Mókus mama és a párja
Egy csöppet sem sajnálta.
Nekiálltak az ebédnek
S közben csöndben nevetgéltek.
Együtt újra felidézték
Öreg rokon ijedt képét.
Az ebédtől tele hassal
Kiültek még az udvarba.
Makkból jutott még estebéd.
Így esett a nagy vendégség.
Zimankó
Süvölt a szél
nyugati,
csíp a fagy,
csíp a fagy.
Havas a tél,
megcsípi
orromat,
orromat.
Zúzmarás ág
lehajló
jégkristály,
jégkristály.
Ablakon át
nemlátszó
ködvilág,
ködvilág.
Forró kályha,
parázsló
fahasáb,
fahasáb.
Meleg szoba,
hív a jó
puha ágy,
puha ágy.
Paplan, párna
lágy, pelyhes
takarón,
takarón,
szempillámra
napcseppet
álmodom
álmodom.
2010. február 13.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
