Egyed�l

Egyed�l �llok s�rod el�tt,
�rny�kot lobbant a gyertyaf�ny.
Visszap�r�g bennem a m�lt,
az elm�lt k�t teljes �v. 
Ezerszer feltett k�rd�s
itt dobol f�lemben,
ezt veri a sz�v,
l�ktet fejemben,
sikoltja a lelkem:
Mi�rt?

Veled �lmodtam nemr�g.
Karomban tartottalak,
lehunyt szemed m�g�tt
akkor �s ott v�lt
neml�tbe a l�t.
S�rtam, ringattalak,
h�vtalak, ne menj m�g!
K�ts�gbe g�rnyedve
arcodnak suttogtam,
mennybe ki�ltottam:
Mi�rt?

Merev, hideg minden.
R�nk esett a s�t�t,
sz�rke, rideg sz�nek
magukba festett�k
tested r�zsasz�nj�t.
M�r nem volt k�nny,
kisz�radt a forr�s,
nem volt sikoly
csak n�ma suttog�s.

Megvallottam: szeretlek
s te v�laszolt�l r�.
Megfagyott ajkadr�l
olvastam, mit nem mondt�l
se halkan, se hangosan sosem:
Szeretlek, nagyon szeretlek.
Bocs�sd meg, hogy eddig
nem mondtam neked.
Tudom most m�r k�s�.
Ne k�rdezd, mi�rt?

Egyed�l �llok s�rod el�tt.
�rny�kot j�tsz� gyertyaf�ny
ott t�ncol �lmom m�g�tt,
n�ha vil�gos, n�ha s�t�t.

Ki kell mondanom
hangosan, magamnak is:
Nyugodj b�k�ben, pihenj!
�n mindig �reztem, szeretsz.
F�jt, hogy nem mondtad,
de mindig tudtam, mi�rt.
 
Nem fogadom el a sorst�l,
nem fogadom el a hal�lt.
Elm�lt k�t teljes �v.
Te ott vagy valahol,
engem itt hagyt�l. 
Ezerszer feltett k�rd�s
dobperg�s f�lemben,
k�nban ezt veri a sz�v,
fesz�tve l�ktet fejemben,
sikoltja a lelkem:
Mi�rt?