Retteg�s

�r�k �ta esett. A j�rda nedves volt, mikor a n� kil�pett a kapun a szemerk�l� es�be. K�rbe n�zett �s meg�llap�totta, ma reggel teljesen kihalt az utca. Nem szerette az egyed�ll�tet. Most is megborzongott. Feltette kalapj�t, amit eddig a kez�ben szorongatott. Tett k�t l�p�st, meg�llt. Azon t�n�d�tt, visszaforduljon-e. Ism�t k�rbe n�zett, de csak az es�cseppek kopogtak k�r�l�tte. Vett egy m�ly l�legzetet �s elindult a templom fel�. Nem volt messze, tal�n ha k�tsz�z m�tert kellett csak megtennie.
- Lehetne jobb id� is! – mondta halkan csak �gy mag�nak, h�tha a saj�t hangja megnyugtatja.
M�r a fele utat megtette, amikor csahol�st hallott maga m�g�tt. Megdermedt benne a leveg�. A sz�v�t a gerinc�ben �rezte. Gyerekkor�t�l f�lt a kuty�kt�l. Alig volt t�z �ves, mikor az utc�jukban az egyik kutya megharapta a v�dlij�t. M�r elhaladt mellette, akkor �rezte az �les f�jdalmat a l�b�ban. Az�ta, ha kuty�t l�t csak �gy h�rom m�ter t�vols�gb�l szereti �ket maga k�r�l, ha k�zelebb j�nnek, r�t�r a p�nik.
- �reztem, vissza kellett volna fordulnom. – mormogta �s kicsit meggyors�totta a l�pteit.
A csahol�s er�s�d�tt �s most m�r a k�s�r� liheg�st is hallotta.
- A kuty�k meg�rzik a f�lelmet. Nem szabad kimutatnom, hogy f�lek. – mondogatta mag�nak, hogy elnyomja a r�t�r� k�ts�gbees�st.
Hirtelen meg�llt, megp�rd�lt. Nem volt m�g�tte semmi, csup�n a f�k �rny�ka b�logatott a j�rd�n. N�zett kikerekedett szemmel kutatva a f�lhom�lyt, de semmit nem l�tott, nem hallott. Megk�nnyebb�lten fordult vissza. Mikor elindult, ism�t hallotta a csahol�st. A l�bsz�r�n �rezte a meleg leheletet.
- Uram Aty�m! Ez meg fog harapni!! – sikoltott fel bel�l.
Fut�snak eredt. Lelki szemeivel l�tta, a kutya kergeti �t, ott liheg a v�dlij�n�l, csak arra v�r, hogy meg�lljon. M�r a templomot is elhagyta, de csak futott. A kalap lerep�lt a fej�r�l. Nem �llt meg, hogy felvegye. Majd vesz m�sikat, ha megmenek�l. Olcs� darab volt, m�r �gyis ki akarta dobni. Elmosolyodott. Mik nem jutnak esz�be, mikor az �let��rt fut. �les f�jdalom has�tott a l�b�ba, mint annak idej�n. Megbotlott. A nedves j�rd�n gurult kett�t. Arccal lefel� hason fek�dt. V�rta, hogy a kutya sz�tszedi, de nem t�rt�nt semmi, csup�n a saj�t sz�vver�s�t hallotta d�b�r�gni a f�l�ben. �gy fek�dt percekig. Mikor valami meg�rintette a karj�t el�jult. Arra eszm�lt, valaki pofozgatja.
- H�lgyem! �breszt�!! T�rjen m�r mag�hoz, a fene vinn� el!
Kinyitotta a szem�t. Megk�nnyebb�lt a f�rfi l�t�s�t�l. Belekapaszkodott.
- Na v�gre! Ma j� kis versenyfut�st rendezett itt kora hajnalban. Mi volt ennyire s�rg�s? – k�rdezte a f�rfi.
- A kutya!! – ny�gte ki nagy nehezen.
- Nem volt itt semmif�le kutya. Az�ta figyelem mi�ta kil�pett az utc�ra.
- Az lehetetlen! Meg is harapott. N�zze meg a l�bam! – mutatta a f�rfi fel�.
A l�b�n nem volt semmi, csup�n a r�gi harap�s helye piroslott.