|
Momó és Mimi kalandja
Nyugodt, békés nap volt ez a Nagy-Barlangban. A kívülről közönségesnek tűnő barlang, belül csodás világot rejtett: bárányfelhők úsztak az égen, pillangók repkedtek, és orgona illata szállt. Az itt élő manók jó barátságban éltek egymással.
E népes családhoz tartozott a Minifalvi család is, ahol ma az ikrek – Mimi és Momó – születésnapját ünnepelték. Reggel, amikor felkeltek, a konyha felé vették az irányt. A kisfiú annyira sietett, hogy még a kemencének támasztott sütőlapátot is felrúgta. Szüleik, Mami és Mapi már várták őket az ajándékokkal. Momó diót kapott, mert ez volt a kedvenc eledele, Mimi pedig egy gyöngyfülbevalót. Az egyik ajándéknak azonban furcsa formája volt. Kíváncsian bontották ki.
- Hiszen ez egy tojás! – kiáltottak fel egyszerre. Momóé égszínkék volt, sötétkék foltokkal, míg Mimié rózsaszínű piros pöttyökkel. A tojások egyszer csak repedezni kezdtek, majd kezükben ezernyi darabra törtek. Közepükből apró teremtmények bámultak rájuk kigúvadt szemekkel. Hatalmasat ásítottak és lángnyelvek törtek elő belőlük. A gyerekek szerencsére időben behúzták a nyakukat, különben manópörköltté váltak volna.
- De hát ezek sárkánykölykök! – örvendeztek a gyerkőcök. A picik helyesek voltak tüskés hátukkal és kis szárnyacskáikkal. A gyerekek nagyon boldogok voltak, megköszönték a szép ajándékokat, és megölelték szüleiket.
Eltelt néhány év, és a kis sárkányokból nagy, és erős fenevadak lettek. A gyerekek megtanították őket a legfontosabb dolgokra, s közben szoros barátság alakult ki közöttük. El is nevezték az óriásokat: Mimié a Holdfény, Momóé a Napkirály nevet kapta. A manócskák sok érdekes történetet hallottak a sárkányok csodálatos és veszélyes világáról. Szüleik meséltek nekik A Manók Ősi Története című könyvről is, melyben választ kaphatnak arra, miért szakadt meg e két világ között a kapcsolat, és miért csatáztak az apró lények ezekkel a hatalmas teremtményekkel. Mindez nagyon érdekelte őket. Őseik jól elrejtették a könyvet, hogy senki se találja meg. A lurkók azonban a keresésére indultak. Ott találták meg, ahol senki sem kereste, a könyvtár mögötti picike járatban. Gyorsan elrejtették Napkirály szárnya alá, és hazarepültek. Otthon elővették, hogy azonnal elolvassák. Borítója sárkánybőrből készült, s a szivárvány minden színében pompázott. Lapjai megtépázottak voltak, olyan érzést keltve, mintha azon nyomban szétesnének. A szöveg jól látható, fekete színű tollal íródott. A történet egy csatáról szólt, melynek következtében a manók és a sárkányok ellenségekké váltak. Miközben olvasták, hatalmas földrengés rázta meg a barlangot. A kis manók kinéztek az alagútból, s azt látták, hogy teljes a káosz a Nagy-Barlangban. A pici lények sikoltoztak, és fejvesztve menekültek. Hamarosan egy óriási sárkány jelent meg, aki a gyermekeit kereste. Tört, zúzott és bömbölt, ahogy a torkán kifért, szinte beleremegett a barlang. Mivel kicsinyeit nem találta, amilyen hirtelen jött, úgy is ment el. Amikor elmúlt a veszély, a kis szerzetek előmerészkedtek rejtekhelyeikről, és megkönnyebbülve sóhajtottak fel.
- Ez így nem mehet tovább! Tennünk kell valamit, hogy helyreálljon a régi rend! – mondták az ikrek egyszerre. Kitalálták, hogy bármilyen veszélyes is, elmennek a Sárkányok Birodalmába, hogy békét kössenek velük. Az éj leple alatt, amikor már mindenki aludt, sárkányaikkal együtt kilopóztak otthonukból, és arra vették az irányt, amerre a fenevad ment. Az átjáróban nagyon füleltek, nehogy észrevegyék őket, azután továbbmentek. Hirtelen egy hatalmas sziklakapu állta útjukat, amely előtt két sárkány állt. A fiúnak ekkor eszébe ötlött valami: - Láthatatlanná varázsoljuk magunkat, és mintha ott sem lennénk, Holdfény és Napkirály hátán a kapuhoz megyünk, akkor biztosan bejutunk.
- Jó ötlet, Momó! – lelkendezett a testvére. Így is tettek. Amikor odaértek, a sárkányok szó nélkül beengedték őket. A manók varázslatos világával szemben, ijesztő látvány tárult a szemük elé: kopasz fák, füstölgő fűcsomók, sziklába vájt fészkelő helyek…
- Félek! – súgta oda a manókislány. Miközben nézelődtek észre sem vették, hogy újra láthatóvá váltak. Hamarosan őrök jelentek meg, és Mimiéket a sárkánykirály elé vezették, aki így szólt a gyerekekhez:
- Bátor kis manók vagytok, azt meg kell hagyni. De miért jöttetek ide, hiszen az életetekkel fizethettek ezért! Mi soha nem bocsátunk meg nektek!
- De hát, mit követtünk el? – kérdezték az ikrek.
- Tudjátok ti azt nagyon jól! Sok évvel ezelőtt a sárkányok és a manók új lakóhelyet keresve, egyszerre érkeztek abba a csodálatos barlangrészbe, ahol most ti laktok. Mivel nem tudták eldönteni, ki ért oda előbb, megvívtak egymással. A furfangos manók becsalták őseinket egy alagútba, amelynek a kijáratát beomlasztották. Attól a naptól kezdve itt kell élnünk. Ezt sosem bocsátjuk meg nektek! – bömbölte a király.
- De, mi nem azok a manók vagyunk, akik ezt tették veletek! – tiltakozott Mimi.
- Ez igaz, de az utódaik vagytok, és ugyan úgy bűnösek, mint ők! – ordította.
- Támadt egy ötletem! Mérkőzzünk meg sakkban, és válaszoljatok egy találós kérdésünkre! Ha mi nyerünk, elengedsz bennünket, és békét kötsz a manókkal. – kiáltott fel Momó. Ekkor síri csend lett, csak a bogarak neszezését lehetett hallani.
- Rendben van! Ha viszont én nyerek, akkor enyém lesz a barlangotok, és ti a szolgáink lesztek örökre! – mondta a sárkánykirály
A fiú sokáig gondolkodott, de végül kénytelen volt beleegyezni. Elkezdődött a játék. A játszmát feszült csend kísérte. Rövid idő múlva…..
- Igeeen…., nyerteeem!!! – harsogta a sárkányok feje. - Tűzgolyó! Add ki indulásra a parancsot, megyünk és elfoglaljuk, ami minket illet! – adta ki az utasítást az őrnek.
- Várjatok! – kiáltotta el magát Mimi. És mi lesz a találós kérdéssel? Megígérted, hogy válaszolsz egy kérdésünkre is.
- Hát akkor halljuk! - szólt az utasítás.
- Mi az, ami mindent és mindenkit összetart, mint a mágnes, a legvadabb állatot is szelíddé teszi, és ahol megjelenik, barátság és béke lesz.
A király erősen gondolkodott, törte a fejét, de a válasz nem jutott eszébe. Végül így szólt:
- Feladom! – mondta a sárkányok feje. – Feladom! Mondjátok meg mire gondoltatok!
- A válasz: a szeretet – hangzott a felelet.
- A szeretet? – kérdezte a felség.
- Igen, a szeretet, mert ez a legfontosabb az életben. Ahol szeretet, ott béke, vidámság, és boldogság van.
Teljes csend borult a Nagy-Barlangra. A király mindezen hosszan elgondolkodott, majd megszólalt:
- Bár döntetlen az állás, úgy gondolom nincs szükség újabb próbatételre, hogy eldöntsük ki lesz a győztes. Ezek az aranyos, bátor kis manógyerekek megtanítottak engem arra, hogy az élet mindenki számára fontos. Akinek a szívét a gyűlölet és a harag irányítja, az nem méltó arra, hogy szeressék. Én is így viselkedtem, és ezért bocsánatot kérek mindenkitől. Persze nektek is bocsánatkéréssel tartozom kedves manók. Mivel találós kérdésetekre nem tudtam a választ, ezért kihirdetem, hogy a harcnak ezzel vége, és örök béke lesz manók és sárkányok között! Erre mindenki nagy éljenzésben tört ki. Ugrálva és nevetve örvendeztek. A király ekkor csendet intett és így szólt mindenkihez: - Testvéreim, barátaim! Menjünk el együtt a manókhoz, hogy tudassuk velük az örömhírt. Így is tettek. Amikor odaértek a sárkánykirály megszólalt :
- Manóbarátaim! Sajnálom, hogy eddig rettegésben tartottunk benneteket! Ígérem, hogy ezentúl békében és szeretetben fogunk élni! Mindezek után a sárkányok és a manók olyan nagy ünnepséget tartottak, mint még soha. Egy manó pedig továbbírta A Manók Ősi Története című könyvet, ám ezúttal a hősök Mimi és Momó voltak. Ezek után a Nagy-Barlangba örök béke és szeretet költözött.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
