|
Pillangók
A rengeteg erdőn túl, ahol a hegy legmagasabb csúcsa emelkedik, áll egy szerény nádfedeles hajlék. Ott él az én százéves néném; tőle hallottam a következő mesét:
Réges-régen, amikor a néném még kislány volt, egy nap kiszaladt a mezőre. A lányka édesapja pék volt, a kislány gyakran segédkezett neki a kicsiny házi pékségükben. A lányka munkájára leginkább hajnalban volt szükség, napközben, mint ahogyan éppen most is, volt egy kis ideje a pihenésre, kikapcsolódásra.
A nap sugarai melegen tűztek, a levegő megtelt a mező mellett sokasodó orgonák virágainak édes illatával, a bársonyos fűszálak hívogatóan hajladoztak néném felé. A kislány egyet gondolt s már bele is heveredett a pihe-puha fűszőnyegbe. Élvezte a napsütést, bámulta az égen tovaúszó felhőket. Hát amint ott heverészik, egyszer csak három pillangóra lesz figyelmes. Mindegyik gyönyörűségesen színes volt, talán csak méretükben különböztek egymástól; talán három testvér lehetett. A legnagyobb méltóságteljesen repült, a legkisebb ide-oda cikázott a levegőben. A középső hol lassan, megfontoltan, hol pedig gyorsan, versenyezve a legkisebbel. Egyszer csak megszólalt a legnagyobb:
- Én már unom az állandó kergetőzést. Nem játszanánk valami mást?
- Nekem van egy ötletem! - szólt a középső. - Repüljünk hárman háromfelé és mindenki teljesítse a következő feladatot: keressünk a közelünkben egy olyan dolgot, aminek, szerintünk, a legnagyobb hasznát veszik az emberek a világon!
- Jó! - kiáltott lelkesen a legkisebbik és máris útra kelt.
A nagy is beleegyezett, ő is és középső testvére is elindult megkeresni a szerintük leghasznosabb dolgot.
A nagy a tenger felé vette az irányt. Arra még sohasem repült, kíváncsi volt, milyen érdekességek várják őt ott. Útközben megpillantott egy fiatal nőt, akinek a nyakában egy gyönyörű nyaklánc ékeskedett, közepén parányi gyöngy tündökölt. Gondolataiba mélyedve máris megérkezett a tengerpartra. Hirtelen néhány embert vett észre, akik olyan kagylókat gyűjtöttek, amelyekben értékes gyöngy lapulhat. A pillangó ebben a pillanatban rádöbbent, hogy ő már meg is találta, mi lehet a legfontosabb dolog az emberek életében! A gyöngy – hiszen értékes és az árából mindent meg lehet venni, amire csak vágynak! A felismerés után azonnal visszafordult a mezőre és boldogsággal töltötte el a tudat, hogy valószínűleg ő oldotta meg leghamarabb a rejtvényt.
Eközben a középső pillangó sem tétlenkedett. A diófákkal sűrűn beültetett tér felé vette az irányt s éppen azon gondolkodott, merre forduljon, amikor megpillantott három asszonyt, akik éppen a diót verték le a fákról. Gyűlt a dió a kosárban s amikor az asszonyok arról beszéltek, mennyiért lehet majd ezen túladni a piacon, a középső pillangó megörült: hiszen megtalálta a legeslegfontosabb dolgot! A dió az, amit eladhatnak az emberek s akkor bármit megvehetnek az árából, amire csak szükségük van. A felismerés boldogsággal töltötte el a középső pillangót, aki máris visszaindult testvéreihez a mezőre.
A legkisebb pillangó sokáig egy helyben röpködött, míg végül elindult a kis nádtetős házikó irányába. A házból édes illat szállt fel; a frissen sült kenyér illata. Óvatosan az ablakpárkányra röppent s kíváncsian pillantott be az ablakon. A kemence mellett az asztalon sorakoztak a kövér, sütésre váró kenyerek. A pék a kemence mellett állt és éppen kiemelte a legszebb, legillatosabb, legropogósabbnak tűnő cipót, amit a pillangó valaha is látott. A kenyér lecsusszant a sütőlapátról, ami szinte egy pillanatra sem pihent; máris újabb, sütésre váró cipó került rá.
A kicsi pillangó elgondolkodott a látottakon. Sok hasznos dolgot látott, de melyik lehet a leghasznosabb?
Ezen törte a fejét még akkor is, amikor a testvérei felé vette az irányt. Mire a mezőre ért, megszületett fejében a válasz.
A fűben heverő kislány hamarosan megpillantotta a közeledő pillangókat és kíváncsian várta, ki mit talált.
A legnagyobb pillangó elmesélte, milyen gyönyörű gyöngyöt látott és szerinte az a világon a leghasznosabb dolog, hiszen rengeteg pénzt lehet érte kapni.
A középső pillangó a diófákról és rengeteg dióról számolt be, amit az asszonyok azóta már jó pénzért adtak el a piacon. Szerinte ennél hasznosabb dolog nincs is az életben.
A kicsi pillangó csak hallgatott. A nagyobb testvérei nem állhatták meg szó nélkül:
- És te mit találtál?
A kicsi, félve attól, hogy testvérei kinevetik, halkan így szólt:
- Egy sütőlapátot...
- Mit?! - csodálkoztak a nagyok.
Ekkor a kicsi elmesélte, mit látott a pék műhelyében. Elmesélte, hogy annak a sütőlapátnak annyi dolga volt, hogy nélküle bizony nem boldogulna a pék! Tehát csakis hasznos lehet.
- Jól van, hasznos, hasznos, de a leghasznosabb? - tűnődött a legidősebb.
Ekkor a fűben fekvő kislány nem bírta tovább szó nélkül:
- Igazat adok legkisebb testvérkéteknek. Bár szép a gyöngy és bizony drága, de éppen ezért kevés ember engedheti meg magának, kevesen gyönyörködhetnek benne. Veszélyes dolog is ilyet nyakban hordani, hiszen rablók mindenfelé járnak, bármikor kiszakíthatják az ember nyakából – s oda a nagy vagyon! A dió is hasznos, el lehet adni a piacon. Már ha jó a termés és ha nem jönnek a zsiványok, hogy idő előtt leverjék a fáról. Lehet a gerezdjeivel finom kalácsot készíteni. De diós kalácsra vágyik-e, akinek nem telik egy falat ennivalóra sem? A sütőlapát meg, amelyik ott áll a kemence mellett, valóban nem sokat pihen. Apám leghasznosabb segítsége! A tolvajoknak nem érték, hiszen azzal dolgozniuk kellene...
A kenyér mindenki számára nagyon fontos. A hozzánk időnként betérő koldusok egyetlen szeletnek jobban örülnek, mint más az igazgyöngynek vagy a diós kalácsnak. Én azt mondom, hármótok közül te találtál rá a leghasznosabb dologra! - mutatott rá a lányka a legkisebb pillangóra.
A döntést megköszönték a kislánynak és mindhárman elfogadták. Néhány pillanat múlva a napsütötte, virágillatú levegőben három gyönyörű pillangó repült tova, vidáman kergetőzve.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
