|
A lusta macska
Tarka macska hevert az árnyékban. Felpislantott, nagyot nyújtózott és az oldalára dőlt. A nap melegen sütött, még egy kósza felhő sem volt az égen.
Gazdája, az öreg pék, a fejét csóválta, amikor meglátta.
- Tappancs, lassan megesznek az egerek, te pedig itt lustálkodsz. Holnaptól nem kapsz ebédet, majd meglátjuk, akkor is itt heverészel-e.
Tappancs kajánul nyávogott egyet. Nem ijedt meg a fenyegetőzéstől. Volt már olyan, amikor az öreg sütőlapáttal kergette végig az udvaron az orgonától a gyümölcsfákig, de másnapra már ugyanúgy cirógatta, mint azelőtt.
Gyerekkora óta élt itt, és gondosan vigyázott a területére. Ha idegen macska tévedett arra, azonnal felborzolta a szőrét és nekiugrott. Vad verekedés kezdődött, amiből mindig ő került ki győztesen.
Ásított egyet, és felállt. Az ebédről eszébe jutott, hogy itt az ideje ennie. Lustán a táljához ballagott, de döbbenten ült le. Az edénye üres volt.
Megvakarta a fejét, és azon gondolkodott, hogy az öreg tényleg komolyan gondolta-e az ebédmegvonást. Nagyon úgy nézett ki, hogy igen. Nyávogott egyet, de az öreg az orrát se dugta ki a házból.
Tappancs érezte, hogy ennek már fele sem tréfa. A hasa éhesen morgott, amitől rosszallóan billegtette meg a fülét. Még is csak vadásznia kell?
Visszaballagott a diófa árnyékába, és lefeküdt, de az öreg csak nem jött ételt osztani. Kezdett ingerült lenni. Azok az egerek…
Végül is nem volt semmi baja az egerekkel, de ha miattuk nem kap enni, akkor bizony menniük kell. Pedig mennyivel jobban szeretett pillangót kergetni, gyöngyöket a bútorok alá lökdösni vagy a gazdaasszony pamutgombolyagját letekerni. De neki most egeret kell fogni.
Megrázta magát, és a kamrához ballagott. Szimatolt, itt egér járt, nem is egy.
Lelapult, összehúzta magát, és bekúszott a résnyire hagyott ablakon. Odabent azonnal elvesztette az érdeklődését az egerek iránt. Kolbász és szalonna lógott a magasban. Nagy csupor tejföl ücsörgött a polcon a lekvárok alatt. Itt hűlt a nemrég főtt sonka is. Összefutott a nyál a szájában, és lehuppant a fenekére.
Fogalma sem volt, mit tegyen. Fogjon egeret vagy lakjon jól?
Egy egér dugta ki a fejét a nagy zsák krumpli mögül. Nem úgy nézett ki, mint amelyik félne. Tappancsot ez bosszantotta. Lehet, hogy lusta volt, és egy picit elkényeztetett is, de vele ne szemezzenek a kis rágcsálók.
Bosszúsan megrázta a bundáját, és az egér után vetette magát.
Egész nap keményen dolgozott, és este fáradtan kuporodott össze az ablakpárkányon.
A gazdaasszony aggódva szólt az öreghez.
- Mi baja van a macskának?
Az öreg kilépett a házból, és bizony tátva maradt a szája. A küszöbön három nagy egér feküdt. A pék elnevette magát és visszafordult a házba. Ételt hozott és egy kis bögrében tejet.
Az edénynél felvonta a szemöldökét.
- Ne haragudj, Tappancs! Teljesen elfelejtettem, hogy elmostam a tányérodat, és nem töltöttem újra. Sajnálom! – Lehajolt és megsimogatta a macska hátát.
Tappancs nagyot tüsszentett, és szúrós szemekkel bámult a gazdájára. Ez most azt jelenti, hogy hiába dolgozott?
- Kapsz egy kis tejet jutalomból. Tudtam én, hogy nem vagy te olyan lusta! – Az öreg megvakarta még a fülét is.
Tappancs elégedetten dorombolt. Talán még is jó ötlet volt megfogni azokat egereket.
Így történt, hogy a pék lusta macskája azon túl mindennap vadászott, és jutalomból kapott egy bögre tejet, ami után mindig elégedetten nyalta meg a száját, és többet nem heverészett az árnyékban.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
