Mese a szemedben
Agyamba ivódott ismerős körvonalad
Arcod minden rezdülése
Mint felhők gomolyráncai az égen
És az apró kézmozdulatok
Melyek egyedivé teszik a mesét
S megjelenítik a színeket
A szemedbe írt történet lapjain
Oly mélyen elrejtőzve
Mint álomvirág mélyén
Az édes bibe
Melyről rögvest elrebben
A tarka szárnyú pillangó
Ha felé nyújtod a kezedet
S apró vonalak
Képeznek történeteket
Külön írásjelekké alakítva pigmentszemcséket
Melyek csak idővel engedik
Olvasni magukat
Ha gyengéd kéz érinti puha lapjait
Átérezve a könyv erejét
Olvasva a sorok között
Meghallva a csengő szavakat
Mélyen a betűk tintájába csomagolva
Érezve mesék illatát
Mint a kemencében kisült cipóét
Melyért csak készen nyúl sütőlapát
Megértve a kiérlelt ízharmóniát
Így kitárul egy belső világ
Tele az álmok homályos képeivel
Egyesítve a lehetetlent
S a jövő színeit
Létrehozva egy saját mesét
Melyben gyűlnek a teleírt arany dió színű lapok
A visszafordíthatatlanság érzetét keltve
Hogy mikor betelt fellapozhassuk
A tintával rajzolt kackiás betűket
Kiegyenlítve az összemosódott napok
Zavaros szürke képeit
Térképként szemlélve a bekalandozott utakat
Látom a megmászott hegyeket
A kanyargós beláthatatlan ösvényt
Illatos orgonabokrokkal övezve
Bekacskaringózva színes fák közé
Érzem az erőt a szemedben
S a kitartás felcsillanó
Hol pislákoló fényét
Örök gyöngylámpásként égve
A legsötétebb éjszakán is
Közeledve a cél felé
S mi lesz a mese vége?
A méltó, találékony befejezés?
Nem tudhatom
De felolvasom majd Neked
AJÁNLOM AZ OLDALT
