|
Anya gyöngye
Egyszer volt hol nem volt, a 13. kerületi Béke tér fás lugasán túl, Budapest forgatagán kívül, messze-messze Pest megyén túl, egy szép zöldellő kerek erdőben két mókus testvér sétálgatott egy kellemes, szellős de amúgy elég meleg tavaszi napon. Soma és Buba kedvenc tevékenységüket végezték, iskola után sötétedésig kószáltak a nagy rengetegben.
A mai is egy újabb felfedező napnak ígérkezett a két mókusfiú számára. Frissen édes, mézes orgona illat lengte be a pillangókkal tarkított mezőt. Sétálva a kék ég alatt, felfelé tekintgettek. Ekkor vették észre, hogy a kisebb-nagyobb felhők különféle állatfigurákként rajzolódtak ki csodálkozó szemeik előtt. Egyszerűen nem tudtak betelni a látványukkal. Ugrándozva szaladtak tovább a mezőn, hogy megtalálják a legmegfelelőbb, legkényelmesebb helyet a felhők megfigyelésére, ahol hanyatt vethetik magukat és csak nézelődhetnek felfelé az égre. Hamarosan rá is leltek: egy százszorszépekkel telepettyezett részen. Gyorsan le is heveredtek a fehér virágtengerbe.
Órákig feküdtek így a kis bundások, belefeledkezve a figurákba és az égbe egyaránt, míg a finom diós cipó illat meg nem csiklandozta kis hegyes orrocskájukat, s rá nem döbbentek hogy bizony, éhesek már. Elhatározták, hogy megkeresik az étel forrását, felkeltek puha kis fekhelyükről és elindultak az illat irányába.
Mentek-mentek, olykor szaladtak, míg kifáradva, lihegve meg nem álltak egy Pékség felirat előtt, ahol éppen a pékek sütőlapáttal emelték ki a kemencéből a frissen sült cipókat.
Először Bubának, majd Somának futott össze a nyál a szájában, de egyiküknél sem volt pénz, így éhesen továbbkullogtak. A hazafelé vezető úton két osztálytársukkal futottak össze, akik éppen azon vitatkoztak, hogy ki lepi meg szebb ajándékkal mamáját anyák napja alkalmából.
Soma és Buba hirtelen a fejükhöz kaptak. Oh, jaj! Majdnem elfelejtették mókusanya nagy napját! De jó, hogy az iskolatársak épp erről beszélgettek! A két mókusfi elkezdett gondolkozni a legmegfelelőbb ajándékon édesanyjuk számára, de egyik ötletet sem találták elég jónak…míg teljesen váratlanul, az égből aláhullott egy fénylő kis gyöngy. Soma rávetette magát, de Buba se volt rest, elkezdtek dulakodni a gyöngyért, amíg félig játékosan verekedtek a „tökéletes” ajándékért észre sem vették, hogy a gyöngy tovagurult, be a folyóba.
Már későre járt, - felkeltek, leporolták magukat- éhesek, szomorúak is voltak a mókuskák, farkukat lesunyítva, orrukat lehorgasztva kullogtak hazafelé, de előbb az orgonabokornál szedtek egy csokorra valót anyukájuknak.
A mókusodúhoz érve, egy pillanatra megszeppenve megálltak. Szomorúak voltak, hogy civakodásuk miatt elszalasztották a gyöngyöt, aminek anyjuk úgy örült volna. Ekkor mókusmama vidáman kilibbent az ajtón, hogy fiait üdvözölje, s könnybe lábadt szemmel megölelte gyermekeit. Soma s Buba nem értette, hogy anyjuk miért sír. A válasz rögvest érkezett:
-Nem felejtettétek el ezt a napot és készültetek rá: időben hazajöttetek és csodálatos ez a csokor! Köszönöm fiaim!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
