25 - A világjáró kisfiú
Egyszer egy legényke
Elhatározta magában.
Szertenéz a világban.
A világjáró kisfiú
Egyszer egy legényke
Elhatározta magában.
Szertenéz a világban.
Rábízza sorsát istenre.
Betért az egyik parkba
Volt abban orgona, dió.
És minden, mi földi jó.
Leült akkor egy padra.
Egy pillangó leszállott.
A szép gyöngyvirágra.
Majd onnan egy fára.
Majd a fiú továbbállott.
Fekete felhők gyűltek.
Bement egyik városba.
Hátha akad vánkosra.
De nem adtak szegénynek
Pék a sütőlapátot letette.
A boltok mind bezártak.
Csak üres piacok álltak.
A régi zsibongást jelezve.
Az utca szélén sírdogált.
Szegény aprócska gyerek.
Ekkor egy hang: megleltelek.
Vele szemben anyja állt.
Hazavitte, megmosdatta.
Kényelmes agyba tette.
A gyerek, pedig megígérte.
Soha többé el nem hagyja.
|