|
26 - A büszke orgonaág
Nekeresd király palotája egy hatalmas csodaszépen gondozott virágoskert
közepén állt Tavasztól késő őszig virítottak benne a gyönyörűbbnél
gyönyörűbb virágok
|
A büszke orgonaág
Nekeresd király palotája egy hatalmas csodaszépen gondozott virágoskert közepén állt Tavasztól késő őszig virítottak benne a gyönyörűbbnél gyönyörűbb virágok, melyek közül a rózsabokrok voltak a legszínesebben pompázó és legtöbb színben fellelhető növények. Mindez azért, mert ezek a királykisasszony kedvenc virágai voltak, aki minden nap egy szál rózsát kért belőlük a szobájába. Egy lilavirágú orgonabokor éppen egy időben virított a rózsákkal. Ennek egyik ága ugyancsak irigykedett a rózsákra, amiért mindig csak azokból szakított a kertész és vitte a palotába. De ellene viszont mit sem tehetett, hiszen ez volt a kisasszony parancsa, amit teljesíteni kellett.
Egy napon azonban megbetegedett a kertész, így a kisasszony mivel nem kapta meg tőle a kedvenc virágát, elhatározta hogy ő maga fog levágni egy rózsaágat magának. Ám nem tudta hogy azt csak nagyon óvatosan lehet megérinteni, így mihelyt hozzányúlt, tövisei megszúrták és felsértették finoman ápolt kezét. Meg is haragudott a virágra, eldobta nyomban és sírva futott a palotába hogy bekössék a tenyerét. Amint kissé megnyugodott és újra visszajött a kertbe, séta közben felfedezett egy kedves kis pillangót amint kecsesen röpköd virágról virágra. Azonnal elmúlt a rossz kedve, követni kezdte a lepke útját, majd eljutott az orgonabokorig, ahol a diónyi nagyságú kicsi pillangó megpihent annak egyik levelére telepedve. Mint egy igazgyöngy úgy csillogott a szárnya a napfényben, s a királykisasszonyt nem csak a kis pillangó, de a meglebbenő szélben illatozó orgonaág is egyszerre elbűvölte. Ráébredt, hogy nem csak rózsa , de ezen túl más virág is díszeleghet majd vázájában. Főleg megörült pedig annak, hogy az orgonaágat egyedül le tudta szakajtani. Be is vitte hamar a szobába, s elhatározta ez lesz a kedvenc virága. Majd ismét kifutott a kertbe, s a kicsi pillangót kezdte keresni. Sajnos az időközben bizonyára elrepült onnan, hiszen nem találta sehol sem. Pedig még egy régi konyhából kidobott sütőlapátot is felhasználva próbálta teljesen széthajtogatni a bokor ágait, de hiába. A gyönyörű pillangónak nyoma veszett. Az égen felhők gyülekeztek, esőre állt az idő, de a kisasszony még tovább kutatott. Mindenáron tudni akarta hová bújhatott el a pillangó. Bejárta az egész kertet, ám nem akadt a nyomára. Már javában esett amikor végül bánatosan mégis feladta a keresését. Csalódottan vette tudomásul hogy bizonyára megszökött előle, így hát hiába áztatta magát az esőben. Kénytelen volt engedelmesen bemenni a palotába majd vizes ruháit lecserélve sírva fakadt és ágyba bújva a fáradságtól hamarosan álomba is szenderült. Még álmában is az gyötörte hogy miért nem sikerült megtalálnia a gyöngyszárnyú pillangót.
Amint azonban felébredt, s fáradt szemeit törölgetve rápillantott a vázában lévő virágra, észrevette, hogy a keresett pillangó is ott pihen békésen az illatos orgonaágon, akit rettenetes büszke lett arra, hogy mekkora örömöt szerzett a királykisasszonynak.
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
